Mikor a kis jézus született...

egy ragyogó fényes csillag jelent meg az égen.
Messze földön,
amerről a nap fölkél, élt három bölcskirály.
Mikor ezek
meglátták a csillagot, mindjárt tudták,
hogy megszületett a Megváltó. Mert már
régi jövendölés volt az, hogy ha
a Megváltó születik, egy fényes csillag fog feltűnni
az égen.
A három bölcs tehát útnak indult, hogy fölkeressék
a kis Jézust. Arra mentek, amerre a csillag volt.
Addig mentek, míg Jeruzsálembe, a zsidóknak
fővárosába érkeztek, melyben Heródes,a
zsidók királya lakott.

A bölcsek így kérdezősködtek:
— Hol van a zsidóknak most született királya?
Mikor Heródes ezt meghallotta, nagyon megijedt,
mert azt hitte, hogy Jézus az ő országában lesz király
(pedig Jézus az Isten országának királya).
De Heródes sem tudta, hogy hol született a Megváltó.
Azért rögtön összehívta a papokat és írástudókat
és megkérdezte őket. Ezek elővették a Szentírást,
és azt olvasták benne, hogy a Megváltó
Betlehemben születik.
Heródes ekkor magához hívatta a bölcseket
és így szólt hozzájuk:
— Menjetek Betlehembe, és ha megtaláltátok a
gyermeket, üzenjétek meg, hogy én is
elmenjek őt imádni.
A gonosz Heródes azonban hazudott,
mert ő nem imádni, hanem megölni
akarta a kis Jézust.
A három bölcs elindult Betlehem felé.
Midőn odaérkeztek, a csillag éppen a
szent család
lakóhelye fölött ragyogott. Bementek, és csakugyan
ott találták a kis Jézust édesanyja ölében.
Leborultak tehát, átadták ajándékaikat
(tömjént, aranyat és mirhát) és imádták az
isteni Gyermeket.



Múltak a napok, és Heródes...

várva-várta, mikor jönnek már vissza a bölcsek.
De azok nem jöttek, mert az Úristen álmukban
megparancsolta nekik, hogy ne menjenek vissza
Heródeshez. Ők tehát más úton mentek haza.

Mikor végre a gonosz Heródesnek...

elfogyott a türelme, katonákat küldött Betlehembe,
hogy öljenek meg minden fiút, aki még nem kétéves.
Azt gondolta, hogy köztük lesz a Jézuska is.
A katonák csakugyan meg is ölték a szegény,
kis ártatlanokat. De a kis Jézus nem volt közöttük,
mert Józsefnek már előbb egy angyal jelent meg
álmában és így szólt:
— Kelj föl! Vedd a Gyermeket és Anyját és fuss
velük Egyiptomba.
József rögtön engedelmeskedett, és a szent család
Egyiptomba menekült.

Heródes halála után...

Jézus és szülei megint visszajöttek, de nem
Betlehembe, hanem Názáretbe.
Názáretben a kis Jézus csöndesen elvonulva élt
szüleivel. Szelíd, kedves és jó gyermek volt;
engedelmes és jámbor magaviseletével példát
adott a város többi gyermekeinek, és mindenki
nagyon szerette őt.
Jézus előképe, Mózesis menekült a Fáraó
halálos üldözése elől.



A tizenkétéves Jézus a templomban

A zsidóknak csak egy templomuk volt az egész
országban, és pedig Jeruzsálemben. Minden
(felnőtt) zsidónak oda kellett mennie a
nagy ünnepeken.
Mikor a kis Jézus tizenkétéves lett, szülői
húsvétkor elvitték őt Jeruzsálembe. Az ünnepek
után a zsidók ismét hazamentek. A kis Jézus
azonban Jeruzsálemben maradt. De a szülők
ezt kezdetben észre sem vették; mert azt hitték,
hogy Jézus a rokonok és ismerősök között van.
Már egynapi utat tettek és csak akkor vették észre
nagyijedten, hogy a kis Jézus nincsen velük.
Az aggódó szülők ekkor visszatértek ismét
Jeruzsálembe s mindenfelé keresték az
eltűnt gyermeket. Végre harmadnapra
megtalálták a templom egyik csarnokában.
Ott ült a kis Jézus a tanítók között és kérdezte,
meg hallgatta őket. S a kis Jézus oly szépen
és okosan felelt a kérdésekre, hogy mindnyájan
elálmélkodtak bölcsességén.

Édesanyja így szólt ekkor Jézushoz:

— Fiam! Miért cselekedtél így velünk? Lásd,
atyád és én bánkódva kerestünk téged.
Az isteni fiú szelíden így felelt:
— Hogy kereshettetek engem? Nem tudtátok-e,
hogy az Atyám házában kell lennem?
E szavakkal Jézus világosan kijelentette,
hogy ő Isten Fia.
Jézus ezután visszatért szülőivel Názáretbe.
Engedelmes volt és növekedett nemcsak testben,
hanem bölcsességben s szeretetben,
Isten és az emberek előtt.