Jézus címei, elnevezései

 Messiás

A „Messiás” a héber masijakh, mosiakh, valamint az arámi msikha
szavak magyar alakja. A szó jelentése „felkenetett”, a Héber
Bibliában gyakran előfordul és a szent olajjal felkent főpapot
vagy királyt jelentette. A Biblia azonban nem utal arra, hogy
Jézust felkenték volna. A keresztény arabok Jézust
„Yasu’ al-Masih”-nak, azaz Jézus Messiás hívják.


Krisztus

Az Újszövetség görög nyelvében a Messiás szó fordítása ???????
(Khrisztosz), azaz krizmával (szentelt olajjal) felkent.
Ez terjedt el a többi európai nyelvben is, a magyarban például
Krisztus alakban. A keresztények Jézust gyakran
Jézus Krisztusként említik. Az ókeresztény időkben a görög hal
(IX?Y?) szó kezdőbetűiből a következő rövid hitvallás keletkezett:
 „ΙΗΣΟΥΕ ΧΡΙΣΤΟΣ ΘΕΟΝ ΥΙΟΣ ΣΩΤΗΡ
(Jészúsz Khrisztosz Theú Hüiosz Szótér)

A sor jelentése „Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó”.
A hal sokáig volt Jézus szimbóluma.
A kereszténységben Jézust a mai napig szimbolizálják
a XP (khí-ró) betűkkel.


Az evangéliumokban Jézus sok más címével is találkozhatunk,
mint például próféta, Úr, Emberfia és a zsidók királya.
Az ószövetségi próféciák ezenkívül a Messiást egyszer
„Immánuel” néven említik (Ésaiás könyve 7:14),
Ésaiás könyve egy másik helyén (9:6) pedig
„hívják nevét: csodálatosnak, tanácsadónak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.”
Jézus gyakran „Ember Fiának”
hívta magát, az angyal Máriának azt ígérte, hogy fia
„hívatik Isten Fiának” lenni, és Jézus nem tagadta meg,
mikor a Nagytanácsban megkérdezték őt:
„Te vagy tehát az Isten Fia?” (Lukács 22:70).
Azonban néhány tudós úgy tartja, hogy az
„Ember Fia” kifejezés csak egy egyes szám első személyű
névmás szerepét töltötte be, az „Isten Fia”
kifejezés pedig csupán egy „igaz személyt”
jelentett, azaz egyik cím vagy megnevezés sem érthető
szó szerint. Erre utalnak a korabeli feljegyzésekben
található hasonló, a zsidó papok és bírók esetében
is alkalmazott szóhasználatok is.

Összességükben mindezek a címek a kereszténység többségének
Jézus isteni mivoltát tanúsítják, bár vannak olyan történészek
és más egyének is, akik más értelmet tulajdonítanak nekik.
Vermes Géza mai történész „Jézus a zsidó;
az evangéliumok történészeti olvasata”
című művében részletesen tanulmányozza többek
között Jézus címeit is. A következőket találta:


Próféta

A Héber Biblia prófétái olyan emberek voltak, akik
Istennel beszéltek (teopneusztia és teofánia),
Isten beszédeit a népeknek hirdették és ezzel gyakran a
politikai-gazdasági hatalmat is kritizálták. A Jézus korabeli
farizeusok
hite szerint a próféták kora Malakiással lezárult,
de az apokrif Makkabeusok 1. könyvének írója úgy hitte,
hogy egy próféta egy napon újra megjelenik Júdeában.
Dánielt nem is tartották prófétának, mert az akkori bölcsek
úgy vélték, hogy ők a próféták szellemi örökösei,
és magukat az Isten törvényei közvetítőinek tartották.
Emellett a Sirák Bölcsessége 48:10. verse egy prófétának
újra megjelenését a világ vége előhírnökének tekinti.
Zsidó kortársai Jézust prófétának tartották
(Máté evangéliuma 21:11 és Lukács 7:16) szerint,
és Jézus is, hacsak áttételesen és példálózva is,
de prófétának hívta magát
(Máté evangéliuma 13:57, Márk 6:4,
Lukács 4:24-ban). Ezek ellenére a keresztények
nem szívesen használták ezt a címet rá, talán mert
az első két században Júdeában sok olyan sarlatán élt,
akik a világ végét prófétálták.


Úr


Bár az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei gyakran
használják az Úr címet Jézusra, Jézus soha nem hivatkozott
magára eképpen, mindig csak mások hívták így.
Ezt a tényt aztán sokan sokféleképpen magyarázták:
némelyek úgy vélik, hogy a tanítványok nem azért hívták
Úrnak, mert istenségnek tekintették, hanem csupán mint a
tanuló a tanítóját hívja így. Vannak akik úgy gondolják,
hogy az Újszövetség ugyan istenségképpen használja
ezt a címet, de követői csak halála és feltámadása
után tulajdonítottak neki istenséget.
Mások azonban úgy érvelnek, hogy sem Jézus,
sem tanítványai nem használták az arám mara
(„úr”) kifejezést, a görög küriosz („úr”) kifejezést pedig
csak a korai nemzsidó megtérők kölcsönözték
a pogány görögöktől. Mindenesetre az evangéliumok
gondos olvasása arra utal, hogy a népek többsége
Jézust úrként szólította a csodatévőnek
(főleg Máté és Márk evangéliumában) vagy a tanítónak
(mint Lukács evangéliuma) járó tisztelet kifejezésére.
Úgy tűnik tehát, hogy a legtöbb esetben az „Úr”
kicserélhető a magyar „úr”-ral, vagy „tanító úr”-ral, a rész
értelmének megváltoztatása nélkül.