A Biblia

A "Biblia" név a görög biblion szó többes száma.
A biblion szó jelentése: könyvtekercs. A biblosz szóból
származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt,
az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.
A Biblia jelentése tehát: Könyvek. Az i. sz. II. századtól
fogva kezdték ezt a nevet a keresztények Istentől
ihletettnek vallott iratgyűjteményükre alkalmazni.
Az Ószövetségben egyedül Dániel próféta nevezi
"könyvek"-nek a szent iratok gyűjteményét (Dn. 9:2).
Az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e könyvnek
a rendkívülisége nem külső, emberi formájában van:
könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló
írásokat tartalmaz. A Bibliát nevezik egyszerűen
Írásnak, Írásoknak is. Jézus és az Újszövetség
írói is használják ezt az elnevezést
(Mk. 12:24; II. Tim. 3:16 stb.). Továbbá nevezik Isten
Igéjének, Szentírásnak, Könyvek Könyvének is.
Az "Isten Igéje" elnevezés a Szentírásból származik:
Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának
megkülönböztető jelölésére szolgál. Ugyancsak a
Szentírásból származik az "Úr könyve" név is,
ami igen kifejező és jelentőségteljes. Eszerint a Biblia
"Isten könyve" az embereknek.

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből vagy
Ó- és Újtestamentumból. A latin "testamentum"
elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása)
nyomán használják. Közérthetőbb az Ó- és Újszövetség
megjelölést alkalmazni, mivel nem végrendeletről
van szó, amit a "testamentum" szó elsődlegesen sugall,
hanem Isten Izráellel és a keresztény egyházzal kötött
szövetségéről. (Vö.: II. Móz. 24:8; Mt. 26:28)
Ugyanakkor a testamentum elnevezésnek is van értelme.
Azt fejezi ki, hogy ezek az Írások szent hagyatékok,
akár Izráelre vagy az őskeresztény egyházra gondolunk,
akár pedig Isten meghagyatkozásának értelmezzük
a kifejezést. Az Ószövetség az Izráel népével kötött
szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat
(Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit)
örökíti meg. Az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött
szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat
(Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli
tanításokat, az egyház további útjára
vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza.
Az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 iratot tartalmaz,
amelyek mintegy 1500 esztendő folyamán, az
i. e. XV. századtól kb. i. e. 400-ig Izráel népe körében,
és az i. sz. I. században az őskeresztény
egyház körében keletkeztek.

A teremtéstörténet méltó nyitánya a Bibliának.
A Biblia első fejezete az "így volt" bizonyosságával
szól Földünk teremtéséről. A leírás emberi tapasztalatunk
számára meg közelíthetetlen, de még gondolkodásunk,
sejtésünk is nehezen kapaszkodik fel hozzá.
A Biblia nem az egész világegyetem, hanem egyedül
a mi bolygónk teremtését
követi nyomon. A sokat vitatott és misztifikált
"kezdetben" kifejezés csak a Földre vonatkozik.
Más helyein a Biblia sejteni engedi, hogy
"egek régtől fogva voltak" (II. Péter 3:5)
és a földi világ előtt már léteztek más világok is
(Jób 38:4-7; Zsidókhoz 1:2; Jelenések 12:7-9 stb.).
A teremtéssel és az élettel kapcsolatos kérdések,
kimondva-kimondatlanul ott állnak minden
emberi probléma mögött.