Az Ember Fia


A szinoptikus (egybehangz�) evang�liumokban
(M�t�, M�rk, Luk�cs) J�zus t�bb, mint hatvanszor
hivatkozik mag�ra mint az „Emberfi�ra”
(ar�mul „bar Nasa”.) Az evang�liumokon k�v�l azonban
alig tal�lunk ilyen hivatkoz�st. Sokan �gy v�lik, hogy
J�zus D�niel k�nyve 7:13-ra utalva nevezi mag�t �gy.
Ott D�niel ezt �rja: „L�t�m �jszakai l�t�sokban, �s �m�
az �gnek felh�iben mint valami emberfia j�ve; �s m�ne
az �reg kor�hoz, �s eleibe viv�k �t. �s ada n�ki hatalmat,
dics�s�get �s orsz�got, �s minden n�p, nemzet �s nyelv
n�ki szolg�la; az � hatalma �r�kk�val� hatalom, a mely
el nem m�lik, �s az � orsz�ga meg nem rontatik.”.
A hatvann�gy hivatkoz�s k�z�l hat k�zvetlen�l hivatkozik
erre �s sok m�sik utal D�niel vil�gv�g�re vonatkoz�
jelen�sszer� �r�s�ra. Sok hittud�s szerint az „Ember Fia”
kifejez�s J�zus �ltali haszn�lata �sszef�gg a legr�gibb,
a M�rk szerinti evang�lium 13. (M�rk 13:5) r�sz�ben olvashat�,
az utols� id�ket sejtet� r�vid le�r�ssal, mely n�zet J�zust
egy, az apokaliptikus zsid�s�got k�pvisel� igehirdet�nek
festi le. Ugyanakkor a „bar nasha” kifejez�s az ar�mi
nyelvben �ltal�nosan egyszer� „ember” �rtelemben volt
haszn�latos, �s emiatt n�melyek azon a n�zeten vannak,
hogy J�zus sem haszn�lta mindig m�sk�ppen.



Isten Fia


Az �jsz�vets�g n�h�ny helyen J�zust „az Isten Fi�nak” h�vja.
J�zus soha nem nevezte mag�t k�zvetlen�l �gy, b�r sokszor
hivatkozott Istenre mint atyj�ra. A kereszt�nyek egyetemesen
Isten t�nyleges fi�nak, az Isten egysz�l�tt fi�nak (J�n3:16),
az Aty�val egynek tekintik J�zust az I. niceai zsinat
hat�rozata (325) szerint is. Ilyen m�don ez a kifejez�s
egy�rtelm�en istens�gre utal. A h�ber Biblia viszont
m�s �rtelmekben is haszn�lja az „Isten fia” kifejez�st:
mennyei, vagy angyali l�nyek, Izrael gyermekei, �s
n�mely kir�lyok is eml�tve vannak ezzel a c�mmel.
Az �jsz�vets�gben nincs arra utal�s, hogy a korai
kereszt�nyek J�zust b�rmikor is angyalnak tartott�k
volna, hanem ink�bb, mint M�rk is, J�zust D�vid kir�ly
fiak�nt, Luk�cs pedig annak lesz�rmazottjak�nt azonos�tja.

S�muel m�sodik k�nyve (7:13-14) azt �rja D�vid fi�r�l:
„…meger�s�tem az � kir�lys�g�nak tr�nj�t mind�r�kk�.
�n leszek n�ki atyja, �s � l�szen n�kem fiam…”
Zsolt�rok 2:7-ben olvashatjuk: „… �n fiam vagy te;
�n ma nemzettelek t�ged. K�rjed t�lem �s odaadom n�ked a
Pog�nyokat �r�ks�g�l, �s Birtokod�l a f�ld Hat�rait….
” Zsolt�rok 89:27: „� �gy sz�l�t engem: Aty�m vagy te;
�n Istenem (…)! �n meg els�sz�l�ttemm� teszem �t
�s felebbval�v� a f�ld kir�lyain�l.” Ezek alapj�n sok
kereszt�ny �gy hiszi, hogy ezek �s m�s sz�vegek pr�f�ciak�nt
J�zusra, mint D�vid „ama magj�”-ra vonatkoznak.

A Biblia ut�ni zsid�s�gban ezt a nevet gyakran haszn�lt�k
becs�letes, igaz emberekre, mint az apokrif Sir�k 4:10.
Salamon B�lcsess�ge 2:17 �s a Jubileumok k�nyve 1:24
Isten minden igaz embert az � fi�nak nevez. �gy nyilatkozott
Philo is, �s a Talmud k�l�nb�z� tan�t�i (rabbik) jelentik ki,
hogy az izraelit�k j�k �s hogy �k Isten gyermekei. A Talmudban
olvashat� egy, J�zus p�ld�j�hoz nagyon hasonl�
t�rt�netet is: Isten „az �n fiam”-nak nevezte Hanina rabbit,
aki amellett, hogy szint�n csod�kat m�velt, k�pes volt
ellent�llni Agr�tnak, a d�monok kir�lyn�j�nek. Teh�t m�g
egyes tud�sok �gy v�lik, hogy az „Isten Fia” megjel�l�s
a Galilea-beli csodatev�kre vonatkozik, m�sok pog�ny
eredetet tulajdon�tanak neki, mint p�ld�ul az egyiptomi
ptolemaida kir�lyok, akik n�melyike mag�t Zeusz
vagy H�liosz (a napisten) fi�nak tekintette. A r�mai
cs�sz�rok egyik hivatalos c�me is „Divi Filius”,
azaz Isten Fia volt. Mindezek a p�ld�k arra utalnak,
hogy az a hit, hogy J�zus t�nylegesen az „Isten Fia”
volt, �s isteni sz�rmaz�s�nak az � messi�si, krisztusi
l�ny�vel val� t�rs�t�sa val�j�ban a kereszt�nys�gnek
a zsid�s�gt�l val� elszakad�sa ut�n alakult ki,
a Kr. u. 4.sz�zad el�tt.

J�zus gyakran az � atyj�nak nevezte Istent, ami megk�l�nb�ztete
�t kor�nak t�bbi rabbij�t�l. Az ar�mi nyelvben az „atyja fia”
kifejez�s „bar-Abbas”, ami sok k�l�nb�z�, �ltal�nosan
nem elfogadott magyar�zatnak adott alapot a Barabb�s
t�rt�net�vel kapcsolatosan (M�t� evang�liuma 27:21).


A zsid�k kir�lya


Ez a c�m J�zus �let�nek k�t epiz�dj�ban t�nik fel.
A M�t� �s Luk�cs evang�liumaiban dokument�lt
nemzed�krend (lesz�rmaz�st�bla) igazolni l�tszik mindk�t
helyzetet, �s �gy azok hallgat�lagosan �rv�nyes c�mk�nt
vannak elfogadva. Els� alkalommal a napkeleti b�lcsek
(„H�romkir�lyok”) eml�tett�k �gy, mikor Her�des
kir�lyt�l �rdekl�dtek, mondv�n: „Hol van a zsid�k
kir�lya, a ki megsz�letett? Mert l�ttuk az � csillag�t
napkeleten, �s az�rt j�v�nk, hogy tisztess�get tegy�nk n�ki.
” (M�t� evang�liuma 2:2). Erre a t�rv�nytud�k azt v�laszolt�k,
hogy Mike�s pr�f�ta j�sl�sa szerint a zsid�k kir�ly�nak
Betlehemben kell sz�letnie: „De te, Efrat�nak Bethleheme,
b�r kicsiny vagy a J�da ezrei k�z�tt: bel�led sz�rmazik n�kem,
a ki uralkod� az Izr�elen; a kinek sz�rmaz�sa eleit�l fogva,
�r�kt�l fogva van.” (Mike�s 5:2). A m�sodik alkalommal
J�zus per�n fordul el� a kifejez�s: „�s megk�rd� �t Pil�tus:
Te vagy-� a zsid�k kir�lya? � pedig felelv�n, monda n�ki:
Te mondod.” (M�rk 15:2). Ebb�l �gy t�nik, hogy a
Nagytan�cs (Szanhedrin) megmondta Pil�tusnak, hogy
J�zus mag�t �gy nevezte. Pil�tus ezut�n elrendelte,
hogy a kereszten l�v� v�dc�mt�bla (titulus crucis) sz�vege
„N�z�reti J�zus, a Zsid�k Kir�lya” legyen ar�mi, latin
�s g�r�g nyelven. A latin sz�veg "Iesus Nazarenus
Rex Iudaeorum" volt, innen sz�rmazik a J�zus keresztre
fesz�t�s�t �br�zol� sok k�pen l�that� INRI bet�sz�.

A Krisztus a Kir�ly c�m egy r�mai katolikus teol�gi�b�l
sz�rmaz� kifejez�s, ami arra utal, hogy Krisztusnak
az �let�nk minden megnyilv�nul�s�t uralnia kell, a politikai
�letet is bele�rtve – emiatt ez a szekularizmus, azaz a vall�stalan
politikai kult�ra ellent�t�t k�pviseli.